vonogat
vonogat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. (néhány állandósult szókapcsolat kivételével ritka) Többször egymás után meghúz, megránt egy kissé vmit; meg-meghúz; húzogat. Száját vonogatja: <rendsz. nemtetszése v. ellenszenve kifejezéséül> többször egy kissé félrerántja, el-elhúzogatja; vállát vonogatja: <közönyössége v. nemtetszése jeléül> vállát föl-le húzogatja; ismételten vállat von. Nem szólt semmit, csak a vállát vonogatta. Szólj, ha jót akarsz, ne vonogasd vállaidat, mert úgy megrakom, hogy leroskad belé. (Vörösmarty Mihály) Lóri a kesztyűjét dühösen lefelé vonogatva folytatta [a veszekedést]. (Gárdonyi Géza) Klára egy darabig hallgatva vonogatta a tűt. (Krúdy Gyula)
2. (elavult) Vonogatja magát: vonakodik (1). Matyi gazda Egy darabig vonogatta magát; végtére … elvitték csaknem erővel. (Fazekas Mihály) Ez váltig vonogatá magát, végre azonban a hosszú unszolásra csakugyan engedett. (Vas Gereben)
Igekötős igék: félrevonogat; megvonogat; összevonogat; visszavonogat.
vonogatás; vonogató; vonogatott.
