vonaglik
vonaglik ige -ok, -asz, -ott; -anék, -anál, -ana; -ani (felszólító mód nem haszn.) (választékos)
1. tárgyatlan <Személy, állat v. testrész vmely, rendsz. fájdalmas külső v. belső hatásra> görcsösen rángatódzik. Vonaglik a fájdalomtól, a félelemtől, a kéjtől, a kíntól. Vonaglott haláltusájában. Ajka görcsösen vonaglott. Arcának minden izma kínosan vonaglott. Rettenetes görcsökben vonaglik. Kerek és barna arca fájdalmasan vonaglik. (Gárdonyi Géza) Szája vonaglott az undortól. (Kosztolányi Dezső) Kövér polgárarca rettenetes kínokban vonaglott. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyas Utolsó(ka)t, végső(ke)t vonaglik: halálán van, haláltusája a végéhez, befejez(őd)éshez közeledik. A farkas utolsót vonaglott térdei alatt. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átvonaglik; belevonaglik; felvonaglik; megvonaglik; végigvonaglik.
vonagló.
