vonaglás
vonaglás főnév -t, -ok, -a (választékos)
A vonaglik igével kifejezett mozgás; az a tény, hogy vki, vmi vonaglik; görcsös, fájdalmas rángatózás. A haldokló (végső) vonaglása; az arc(izmok) vonaglása. Az ápoló asszony betegét … magánkívül s végső vonaglásaiban találta. (Eötvös József) Bence sajdítá, hogy roszúl lesz a dolog … Most meg, amint látja színe változását, Kékülő ajkának görcsös vonaglását, |… – szalad sebességgel | S megölelve Toldit tartja, ne essék el. (Arany János) Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett. (Móricz Zsigmond) || a. Ez mint vmely állapot következménye, megnyilvánulása; az a tény, hogy vmi ilyen formában nyilvánul meg, ill. ezzel jár. A fájdalom, a haláltusa, a kéj, a kín vonaglásai. || b. (átvitt értelemben) Vmely elmúló, pusztuló dolognak utolsó, de már reménytelen és hatástalan erőfeszítése, életmegnyilvánulása. A fasiszta Németország utolsó v. végső vonaglása(i). Figyelmem másik részét egy régi viszony vonaglásaira fordíthatom. (Kemény Zsigmond) Elhagyták a szép hont, őseik lakását, Hogy ne látnák annak végső vonaglását. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): végvonaglás.
vonaglási; vonaglásos; vonaglású.
