volna
volna igealak, segédigeként is, (népies) vóna, vón
I. <A van ige feltételes módú egyes szám 3. személyű alakja.> Ld: van.
II. segédige, ragozhatatlan (múlt idejű igei alakok után a feltételes mód jeleként)
1. <Feltételes mondat értékével.> Én is elmentem volna. Ha előre tudtam volna, hogy ez lesz a vége, nem hívtalak volna. Megelégedtek vón fele barátsággal. (Arany János) A francia király régen kinevezett volna … egy pányvavető regementhez, csak egy szavamba kerülne. (Jókai Mór) || a. <Látszat kifejezésében.> Mintha csak állat és nem ember lett volna [a magyar nép]. (Petőfi Sándor) Mintha még eszébe jutott vón valami. (Gyulai Pál) || b. <Megengedő értelmű mondatban, a feltételesség, megszorítás kiemelésére.> Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. (Arany János) Szép voltál volna, lyányoknak való | S Istentől is víg ölekre eresztett | S be furcsa vagy | Ma … (Ady Endre) || c. (a fog segédigével szerkesztett igealak feltételes mód múltjaként) (ritka, elavult) <A szóban forgó eseményhez képest később bekövetkező múltbeli esemény kifejezésére.> E tényt ügyes izgatásnál … egyébnek nem fogta volna tartani. (Kemény Zsigmond) || d. (ritka, elavult) <-and, -end képzős, -t, -tt jeles igealakkal kapcs., feltételes beálló múlt kifejezésére, a szükségszerűség árnyalatával:> kellett volna … -ni. A hír azt súgta, hogy őnagysága [= a márki] igen könnyű szerrel tudott túladni megunt házastársain. – Marie leendett volna a harmadik. (Jókai Mór)
2. <Óhajtó mondat értékével, vmely múltbeli cselekvés, állapot kívánásának v. nem kívánt voltának kifejezésére.> Bárcsak megérkezett volna! Bár(csak) sose láttalak volna! Voltál a csatában? – A Mezőségtől Csucsáig valamennyiben … – De csak már sebet kaptál volna! (Eötvös Károly) Hej Tomi! lett vón bár eszed | S Katód tanácsát béveszed! (Arany János–Burns-fordítás) || a. (tájszó) <A szükségesség árnyalatának kifejezésére.> Töltöttél volna még bele egy kicsit. Ne hoztad volna még be.
