völgység
völgység főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Több, egymással összefüggő völgy (1); völgyek sora, (hegyes-)völgyes táj, vidék.
2. (régies) Völgy (1). [A patak] Örűlt a napnak, Örűlt az éjnek … S vidor zajától Hangzott a völgység. (Vörösmarty Mihály) Erdő, hegy, völgység elmaradoz sorban. (Tolnai Lajos)
völgységi.
