vízhordó
vízhordó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, állat>, aki, amely vizet hord. Vízhordó asszony; vízhordó csacsi. Vízhordó hajadonok énekeltek a kútra járván … régi vad ütközetről. (Jókai Mór) A vízhordó emberek a várbeli kőmedencébe hordták a vizet. (Gárdonyi Géza) || a. Víz hordására való. Vízhordó edény, veder, zsák; vízhordó kocsi, lajt. Térdig érő sárban vontatták görnyedten a vízhordó szekeret. (Kuncz Aladár) Kivette a vízhordó dézsából a keresztrudat. (Móricz Zsigmond)
II. főnév
1. (irodalmi nyelvben) Víz hordásával megbízott, ezzel foglalkozó személy, rendsz. szolga. A vízhordók kötelessége volt oltani. (Jókai Mór) Szolgáló, szakácsné, … vízhordó …, mind szíves készséggel fogadta az új rendet. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben, népies) Az egyívású malacok v. más apró háziállatok között a legsatnyább, növésében a többitől elmaradott.
Szóösszetétel(ek): vízhordómunkás.
vízhordói.
