viszonyszó
viszonyszó főnév (nyelvtudomány)
1. Prepozíció; elöljáró (II. 4).
2. (régies) Névutó. Oly viszonyszók …, melyek főnévvel sem íratnak össze, az a-tól is különválva maradnak, pl. a felől, a végett. (Arany János)
3. (kissé ritka) Olyan szófaj, ill. szó, amely mondatrészek v. mondatok közti viszonyt fejez ki (pl. a névutó, a kötőszó, a névelő).
viszonyszavas; viszonyszós.
