visszazuhan
visszazuhan tárgyatlan ige (hangfestő)
1. Előbbi helyére zuhan. A nagy munkával felvontatott vasoszlop visszazuhant a mélységbe. A menekülő a csónak széléről visszazuhant a vízbe. Visszazuhanna; de már parthoz van torka szegezve Rézhegyű dárdával. (Vörösmarty Mihály) Nyikorgott az ajtó … s amint a … hölgy belépett rajta, ismét visszazuhant az: olyan volt már a járása, hogy magától is becsukódjék. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Hirtelenül korábbi állapotába kerül, jut ismét vissza. Visszazuhan az eszméletlenségbe, a kábultságba, a letargiába. Visszazuhan az iszákosságba, régi életmódjába, a szegénységbe, a züllésbe. A mi Gergelyünk néha visszazuhant a maga régebbi udvarias modorába. (Gelléri Andor Endre)
visszazuhanás; visszazuhanó; visszazuhant.
