visszazeng
visszazeng ige, (ritka, régies) visszazöng (hangutánzó)
1. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Visszhangzik. Hegy-völgy visszazeng a mennydörgéstől. Százszorozva vissza zeng nevére A hegy és völgy és a zárt falak. (Vörösmarty Mihály) Kacaja, kínja életemnek Lelkedből hozzám visszazengett. (Reviczky Gyula) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Régebben elhangzott hang, szó> az emlékezetben felidéződik. Áldjon meg Isten e szép szavakért: | Lelkembe zárom tiszta hangjokat, S az visszazeng ott még sok év után. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas (irodalmi nyelvben) <Hangot, dalt, éneket> visszhangoz, visszaver. A hegyek visszazengik a kiáltást, a kürtszót. S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod … Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok. (Petőfi Sándor) Valaki ismét éljent kiáltott. A terem visszazengte. (Petelei István)
visszazengés; visszazengett; visszazengő.
