visszavonultság
visszavonultság [cs v. tárgyas] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Visszavonult (2), magányos állapot, magatartás, életmód; elvonultság, magány. Két évi visszavonultság után új művel jelentkezett. A legnagyobb, szigorú visszavonultságban él. Kilépett visszavonultságából. Visszavonultsága egészségi okokra vihető vissza. (Gyulai Pál) Itt vagyok, nem haltam meg, pedig mily sokan kívánják halálomat. Irigyeim, akik visszavonultságomat titkos boldogságnak vélik. (Krúdy Gyula)
