visszavétel
visszavétel [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal)
Általában a visszavesz igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit visszavesznek.
1. Vmely elvett, elragadott, odaadott v. átengedett dolognak az eredeti tulajdonos által újra a maga tulajdonába v. hatáskörébe való visszaszerzése, visszavásárlása. Ajándék visszavétele nem ildomos. || a. Eladott és elvitt, elszállított árunak az eladó által méltányos okból, a vételár visszatérítésével történő visszafogadása. A hibás cipő visszavétele vonakodás nélkül megtörtént az üzletben. || b. Vminek erőszakkal, harcban v. ravaszsággal való visszaszerzése; visszafoglalás, visszahódítás. Budavár visszavétele 1686-ban történt. Irattatott … Mantua visszavételének örömnapjára. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Vhová tett, helyezett dolognak, tárgynak újra magához vétele, vevése az által, aki azt oda tette, helyezte. A biztosíték, a betét, a tét visszavétele. || a. (ritka) Levetett ruhának, ruhadarabnak újra történő felvevése, felvétele. Az ing visszavétele a fürdés, mosdás után.
3. (ritka) Másnak odanyújtott, odaengedett testrész visszahúzása. A lány kezének visszavételével mutatta, hogy húzódozik a fiútól.
4. Vkinek vmely közösségből, alkalmazásból, munkahelyről, szervezetből történt elkerülése, kiválása, eltávozása v. kizárása után oda való visszafogadása. Minden egyes kizárt tag esetében külön tárgyalják a visszavétel kérdését.
5. (átvitt értelemben, régies) Vmely ígéret, megbízás, nyilatkozat, kijelentés visszavonása, érvénytelennek nyilvánítása, megmásítása. Bírja rá a lemondás visszavételére … (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, irodalomtudomány, régies) Stilisztikai alakzat: vmely kimondott szó, kifejezés tagadása v. visszavonása, hogy helyette még erősebb kifejezést használjunk. (Pl.: „Végre még gyilkosa lennék, attól félek … Nem! az sosem leszek, arról nem beszélek.” [Arany János]) [Zrínyi] ama figurát használja …, mely visszavétel (retractio, correctio) néven ismeretes. (Arany János)
visszavételi.
