visszaver
visszaver ige
1. tárgyas <Kisebb hegyes tárgyat> előbbi helyére bever; visszaüt. A kihúzott szöget visszaveri a falba.
2. tárgyas (népies) <Személyt> a tőle kapott verést viszonozva, megver v. visszaüt. A fiú sírt, toporzékolt, de nem merte visszaverni a másikat. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) <Verést> veréssel viszonoz. Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! (Fazekas Mihály) || b. tárgyatlan (költői) <Fegyveres támadásra> ellentámadással válaszol. A tajtékzó mén már összerogy; ő pedig állva Véresen és tépett fegyverrel még keseredten [= elkeseredetten] Visszaver, és harcban készűl elvenni halálát. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (átvitt értelemben is) <Támadó ellenséget harcolva v. harcban> meghátrálásra, visszavonulásra kényszerít. Nagy veszteségek árán visszaverték az ellenséget. Véres fejjel verték vissza a támadókat. Oh! más magyarral verte vissza | Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát! (Berzsenyi Dániel) Támadja merészen a kerített tábort, Ha ma visszaverték, holnap meg’ aláront. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben is) <Rohamot, ostromot, ellenséges szándékú kísérletet> kivéd, elhárít, meghiúsít. Visszaverték az ellenség minden támadását. A kommunistáktól vezetett tömegek visszaverték a reakció minden próbálkozását. Mondják ki önök azt, hogy … a nemzet … békét eszközölhessen, ha lehet, vagy visszaverhesse a harcot, ha kell! (Kossuth Lajos) A vár első ostromát olyan keményen vertétek vissza, ahogyan magyar katonákhoz illett. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Érv(ek)et> megcáfol. A vitában éles logikával verte vissza ellenfelének minden érvét.
4. tárgyas <Vmely erő v. (rugalmas) test, anyag vmely mozgó, előrehaladó, nekiütköző v. útjába álló testet, anyagot> haladása irányából eltérít, rendsz. épp ellenkező irányba fordít, terel, hajt. A tengerparti sziklák visszaverték a felcsapó hullámokat. A szél visszaveri a füstöt a kéménybe. Szellő veri vissza sörényit a ménnek. (Arany János) || a. tárgyas <Sugárzó energiát, kül. fényt, hangot vmely felület> terjedési irányából úgy térít ki, hogy a beesés szögétől függően más irányban, ill. ha merőlegesen éri a felületet, kiindulási irányával épp ellenkező irányban haladjon tovább. A tükör visszaveri a fényt. A gyémánt szikrázva verte vissza a napsugarakat. A fehér fal visszaveri a hősugarakat. A szőnyeg nem veri vissza a hangot. A hegyoldal visszaverte a kiáltást. || b. (ritka) Visszaver vmit, vkit: ily módon vminek, vkinek a képét mutatja; visszatükrözi. Állottam vizének mélységei felett … Acéltiszta tükre visszaverte híven A külső világot – engem is: az embert. (Arany János) [A helyiség] végén tükör csillámlott homályosan, visszaverve a hosszú és szűk folyosót. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) Visszasugárzik (2). Azt hitte, szívéből kidobá most végkép [szerelmét]; De boldogan is majd visszaver az rája. (Arany János)
visszavereget; visszaverhetetlen; visszaverhető; visszaverő.
