visszavált
visszavált ige
1. tárgyas <Vmely, birtokából kikerült tárgyat, jószágot, (ritka, régies) személyt> (váltság)díj lefizetésével, ellenszolgáltatással, cserével v. vétel útján ismét birtokába vesz, visszaszerez. A kormány visszaváltja a kötvényeket. Visszaváltja zálogba tett óráját. Visszaváltotta az új tulajdonostól az apai házat. Magyarhon ez, melyet nagy Etele | Birt hajdanán és ránk hagyott örökben. | Mi visszaváltók vérrel s most miénk. (Vörösmarty Mihály) Jöttem egy szelíd leányzót visszaváltani tőled, akit egykor megvettél tőlem háromezer dinárért. (Jókai Mór) Hazamegyek …, visszaváltom ősi birtokaimat. (Csiky Gergely) Azt a vacak láncot siratod? Hiszen azt mondtad, hogy vissza lehet váltani [a zálogházból]. (Nagy Lajos)
2. tárgyas <Idegen pénznemet v. értékpapírt> hazai v. más, előzőleg érte adott pénznemre átvált. A megmaradt 500 lírát visszaváltottuk forintra. || a. Jegyet visszavesz és visszafizeti az árát. Műsorváltozás esetén a jegyeket visszaváltják. A tébolyodott ember … kezdett turkálni a papiroskák közt. – … Most már nekem váltsa vissza [a sorsjegyeket] … a király olyan igazi jó pénzre, aminőt én adtam értük. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas (vasútügy) <Sínpárt, ill. váltót> előbbi irányába, helyzetébe állít át, ill. vissza. A pályaőr visszaváltja a sínt, a váltót. || a. tárgyatlan (gépkocsizás) Visszavált vmire: gépjármű szabályozható sebességét az előbbi mértékre állítja vissza. A sofőr visszaváltott a második sebességre.
visszaváltat; visszaváltható; visszaváltott.
