visszavágyik
visszavágyik ige, (régies) visszavágy
1. tárgyatlan (kissé választékos) Vágyik, sóvárog (arra), hogy ismét ott lehessen, ahol előzőleg v. régebben volt; visszakívánkozik vhova v. vmely régebbi állapotba. A gyermek visszavágyik szüleihez. Nem szeretem a városi életet, visszavágyom vidékre. Hova szívem, lelkem, Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, | A szép Kis-Kunságot! (Petőfi Sándor) Ott éltem át ifjuságom, Jól tudod, hogy visszavágyom. (Ady Endre)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Visszakíván vmit, vmely elmúlt dolognak megismétlődését, újból valóra válását kívánja. Visszavágyja az ifjúságot, a múltat, a boldog napokat. Visszavágyom élni véled, Mi örökre elveszett. (Gyulai Pál) Otthontalan bolyongok, hazavágyván | és sírva vágyom vissza, ami volt már. (Kosztolányi Dezső)
visszavágyás; visszavágyó.
