visszautasít
visszautasít tárgyas ige
1. (ritka) <Személyt> előbbi helyére v. olyan személyhez utasít, akinél az illető már volt. Mégis csak önhöz utasítottak vissza ebben az ügyben.
2. <Személyt> elutasít, elküld, nem fogad (I. 7a), kérését nem teljesíti. Visszautasítja a folyamodót, a kérőt; durván, gorombán, kereken, nyersen, udvariatlanul visszautasít vkit. Asszonyom, ön két év óta visszautasítja az én hű szívemet. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Vizsgázót> megbuktat. Visszautasítja a jelöltet. Egy tanulóifjút – szólt halkabb hangon – sajnos, vissza kellett utasítanunk. (Kosztolányi Dezső)
3. Nem fogad el, elutasít, elhárít vmit; kitér vmi elől. Visszautasítja az ajándékot, az ajánlatot, az egyességet, a feltételeket, a javaslatot, a jelentkezést, a jelölést (vmely tisztségre), a kínálást, a meghívást, az örökséget, a pénzt, a segítséget. Vendégségben rendszerint kétszer visszautasított valamit, míg harmadszori kínálásra vett belőle. (Kosztolányi Dezső) Ki … merte volna visszautasítani ezt a … megtisztelő felhívást, hogy [a] … megyebálon meg ne jelenjen. (Móricz Zsigmond) || a. Megtagadja vminek a teljesítését, végrehajtását. Visszautasítja a kérelmet, a kérést, a parancsot.
4. (sajtónyelvi) Visszautasít vmit: (erélyesen) tiltakozik ellene. Visszautasítja a (jogtalan v. illetéktelen) beavatkozást, célzást, demagógiát, a ferdítést, híresztelést; visszautasítja vkinek a kifejezéseit, a rágalmat, vkinek a szavát, a vádat, a hírlapi támadást; élesen, éles, határozott hangon visszautasít; kereken visszautasít vmit. Indulatosan utasított vissza minden… asszonyos, ügyetlen beavatkozást egy szerkesztő belügyeibe. (Tolnai Lajos) A majordomusz – hűvösen – németül felelgetett, mintegy visszautasítva a bizalmaskodást. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies v. sajtónyelvi) Visszautasítja a támadást: visszaveri, elhárítja, kivédi a t.-t. Nem voltak képesek a támadást szokott harci renddel visszautasítani. (Jókai Mór)
visszautasítható; visszautasított; visszautasíttat.
