visszaüt
visszaüt ige
1. tárgyas <Labdát v. más, kül. mozgásban levő eldobott, ellökött, feléje ütött kisebb tárgyat kezével v. vmely eszközzel> úgy üt meg, hogy visszajusson kiinduló helyére, ahhoz, aki eldobta, ellökte v. ütötte. Ügyesen visszaüti a labdát. || a. (tárgy nélkül) (sport) Teniszlabdát, pingponglabdát az ütővel röptében v. felugrása után úgy üt meg, hogy a labda szabályosan visszajusson ellenfeléhez. Nem tud jól visszaütni. A legnehezebb helyzetből is visszaütött.
2. tárgyas <Személyt> ütését viszonozva megüt. Ne üss meg, mert visszaütlek! || a. (tárgy nélkül) <Ütést ütéssel viszonoz. Megütötték, de ő nem ütött vissza. Nem hagyták magukat, visszaütöttek ők is. Ha éppen olyan nagy bajod, hogy hozzád nyúltam, inkább üss vissza, akkor aztán az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. (Tömörkény István)
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben is) <Személy vkit, aki őt bántotta, megsértette>, viszonzásul bántalmaz, s így a sértést megtorolja. Azt merték csak bántani, aki nem tudott visszaütni.
4. tárgyas <Kisebb hegyes tárgyat> úgy üt, hogy szilárdan rögzítve visszakerüljön előbbi helyére; beüti, beveri előbbi helyére. Kijött a szög a falból, de én már visszaütöttem.
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) Visszaüt(ött) vkire: <személy bizonyos idő után> vmelyik őséhez v. szülőjéhez hasonlít, s így kiderül, hogy annak tulajdonságait v. vmely tulajdonságát örökölte; vkire kezd ütni (V). Visszaüt az anyjára, a dédapjára. Serdülő kora után visszaütött az apjára. Nem úgy látszik-e, mintha a mai … ivadék még visszaüthetne ükapáira? (Széchenyi István) || a. (átvitt értelemben) Visszaüt vkire, vmire: <testi v. szellemi vonás> az illető személy vmelyik ősének vmely tulajdonságára emlékeztet. Ez a vonása a nagyapjára üt vissza. Szeszélyessége a nagyanyja rigolyáira üt vissza. Valamelyik … őse nem magyar volt, s szemeinek fénye arra ütött vissza. (Eötvös Károly)
visszaüthető; visszaütő; visszaütődik; visszaütöget; visszaütött.
