visszatorol
visszatorol tárgyas ige
1. (ritka, régies) <Rosszat, sérelmet> hasonlóval viszonoz; visszafizet, megbosszul. Arra a gondolatra vetemedett, hogy fortélyt fortéllyal kell visszatorolni. (Gyulai Pál) || a. (ritka, népies) Visszatorol vkit: bosszút áll vkin. Orlay … megfeszíté minden erejét, hogy ellenségét visszatorolhassa. (Vörösmarty Mihály)
2. (elavult) Visszautasít, magától elhárít vmit. Két gyanusítás van …, mit … visszatorlani szent kötelességek parancsolnak. (Kossuth Lajos)
visszatorló; visszatorolható; visszatorolt.
