visszatorlás
visszatorlás főnév -t, (-ok), -a (régies, választékos)
A visszatorol (1) igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye; megtorlás, bosszú. Visszatorlást fogadott, ígért; visszatorlással fenyegetőzik. Visszatorlással élt vkivel szemben. A visszatorlás nem maradt el. El vagyunk határozva … a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenzékeskedésre jogszerű visszatorlással felelni. (Kossuth Lajos) A visszatorlások mint láncszemek egymást szülik. (Szigligeti Ede)
visszatorlási.
