visszatoló
visszatoló melléknév (-lag)
1. Olyan, aki, ami visszatol vkit, vmit. A székeket visszatoló háziasszony; a társait visszatoló gyerek. || a. Olyan <eszköz, szerkezet>, amellyel vmit visszatolnak; visszatolásra való, használatos. Visszatoló rostély, rugó, szerkezet.
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Visszatetsző, visszataszító. Ez a lélekbosszantó piperéskedés [= finomkodás], mely Körnernek egész darabján elömlik, sehol sem inkább visszatoló, mint ott, hol a pathosnak kellene uralkodni. (Kölcsey Ferenc) A népnek mindenütt van költészete: az külsőleg lehet otromba, visszatoló, de … bizonyosan fogunk találni [benne] egy-két becses darabot. (Arany János)
visszatolós.
