visszatétel
visszatétel [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A visszatesz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit, ritk. vkit visszatesznek, visszahelyeznek vhová; vminek, (vkinek) előbbi, korábbi, szokott helyére való tétele, tevése; visszahelyezés, visszatevés. A könyvnek a polcra való visszatétele; vkinek állásába való visszatétele; a kificamodott kar visszatétele. A sikkasztó a pénz visszatételével akarta jóvátenni az ügyet.
