visszatesz
visszatesz tárgyas ige
1. <Vhonnan elmozdított v. elmozdult tárgyat v. ritk. személyt> előbbi helyére tesz. Visszatesz vmit a helyére. Kardját visszateszi a hüvelyébe. Visszateszi a gyereket a pólyába. Oda tedd vissza a könyvet, ahonnan elvetted! Arra néze Toldi … De semmit se szólott, mintha néma volna, Visszatette lábát a kemény ásóra. (Arany János) Tedd le a gallért, s tedd vissza helyére. (Móricz Zsigmond) || a. (kissé bizalmas) <Helyéből kimozdult testrészt v. alkatrészt> helyére illeszt; helyretesz. Kificamodott a karja, de mindjárt visszatették. Leesett a kilincs az ajtóról, majd visszateszem.
2. (ritka) <Letörölt írásjelet v. a szövegből törölt részletet> újra a helyére ír. Tedd vissza az ékezeteket, a pontot, a vesszőt! Kihagytam innen egy mondatot, de inkább visszateszem.
3. (kissé bizalmas) <Személyt> előbbi állásába, beosztásába behelyez. Visszatették bérelszámolónak. Visszatették a számlázási osztályra. Hogy esik …, hogy Jellacsics őfelsége kézíratát mutogatja, amiben eddigi tetteiért megdicsérik, és báni hivatalába visszateszik? Természetesen, nincs magyar miniszter neve az írás alatt. (Arany János)
visszatehető; visszateszeget; visszatett; visszatevés; visszatevő.
