visszatérő
visszatérő melléknév és főnév
I. melléknév (kissé választékos) Általában olyan, aki, ami visszatér (vhonnan, vhova); visszajövő v. visszamenő. Soha vissza nem térő alkalom; a kirándulásról visszatérő csapat; a (régi) medrébe visszatérő folyó; a minduntalan visszatérő gondolat; a kikötőbe visszatérő hajó; visszatérő jegy: <vmely rendezvényen> visszatérésre jogosító jegy, amelyet annak szoktak adni, aki belépőjegyének leadása után csak rövid időre hagyja el a rendezvény helyét; rendszeresen visszatérő jelenség, tünet; a (külföldi) útjáról visszatérő művész; (irodalomtudomány) visszatérő rím: négysoros versszak olyan rímelhelyezése, amelyben az első két sor páros ríme a negyedik sorban is visszatér (képlete: a a x a); visszatérő rögeszme; régi állásába, foglalkozásához visszatérő szakember; a helyzet alaposabb ismertetésére visszatérő szónok; a nehezen visszatérő tavasz. A kör önmagába visszatérő görbe vonal. Áldjon meg a jó isten mielőbb visszatérő egészséggel! (Arany János) Urak! Hallottátok leendő királytok? | Benne visszatérő Mátyás királyt látok. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -k
1. (ritka) Visszatérő személy. A visszatérőket szívesen fogadták.
2. (bizalmas) Visszatérő jegy. Ki szeretnék menni a dohányzóba, kérek egy visszatérőt.
3. (kissé választékos) Visszatérőben: visszatérés közben. Már korán reggel kijöttem, s most visszatérőben vagyok. (Jókai Mór)
