visszaszól
visszaszól ige
1. tárgyatlan Visszaszól (vkinek): <távozó személy> visszafordulva mond vmit az ott maradó(k)nak. Még egyszer visszaszólt barátainak a vonat ablakából. Mikor a kapuhoz ért a kis pék, visszaszólott: Bezárjam-e a kaput? (Petelei István) || a. tárgyas (csak határozatlan tárggyal v. tárgyi mellékmondattal) Visszaszólt még egy szót. Visszaszólt, hogy nem megy messzire.
2. tárgyatlan és (ritka) tárgyas Visszaszól vkinek: a háta mögött levő v. a menet közben hátramaradó személy(ek)nek mond vmit; hátraszól. Visszaszólt a menet végére. Visszaszólt a hátul kullogóknak, hogy siessenek.
3. tárgyatlan (népies, bizalmas) Felel, válaszol vkinek a szavára. Jó estét! – szólt vissza. Úgy megszeppent, hogy vissza se szólt. Meg kell lenni – szólt vissza a huszár. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (népies, bizalmas) Tiszteletlenül válaszol vkinek; visszabeszél, felesel. Ne szólj vissza apádnak! Egy kicsit szót váltottunk, mondhatom ez volt a legnagyobb dolog azon a két napon, hogy visszaszóltam neki. (Móricz Zsigmond) || b. Válaszolva, felelve mond vmit. Nem szólt vissza egy szót sem, csak ment.
visszaszólás; visszaszóló.
