visszaszáll
visszaszáll tárgyatlan ige
1. Szállva visszatér vhonnan, vhova. A madár visszaszáll a fészkére. A repülőgép visszaszáll a kiindulási helyére. S midőn hazánk felé a vándormadarak, Hazádnak partiról majd vissza szállanak: … Küldd vissza nékünk e szives üdvözletet! (Tompa Mihály) || a. (ritka) <Feldobott v. feleresztett test> visszaesik, ill. visszaereszkedik a földre. A sárkány nem oda száll vissza, ahonnan feleresztették. || a. (átvitt értelemben) Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. | És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, költői) <Gondolat, lelki tevékenység korábbi, régebbi tárgyára> újra ráirányul. Gondolatai visszaszállnak az elhagyott szülői házba.
2. (átvitt értelemben, régies, költői) Előbbi állapotába v. helyére tér vissza. Óh halál, a szelíd álomnak testvére! | Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére, Hogy a semmiségbe testem visszaszálljon …? (Csokonai Vitéz Mihály) Ha kegyelmed mostan sírból föltámadna, … Élni, jól tudom, hogy nem igen kivánna, De halottaihoz ujra visszaszállna. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, választékos) Visszatér (5). Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak | … A kihalt vágy s elpártolt remény. (Vörösmarty Mihály)
3. <Kocsiba v. más közlekedési eszközre> ismét felszáll (4). Helyet adott a leszállóknak, majd visszaszállt a villamosra. Visszaszállt autójába és elrobogott.
4. (átvitt értelemben) Visszaszáll vkire: <birtok, vagyon, jog> vkinek, vminek ismét tulajdonává lesz; ismét megillet vkit, vmit. Az elkobzott birtok visszaszállt a koronára. Ami … tíz év alatti nyomtatványokból fennmaradand, azt … azon túl is árultathassa …, A nyomtatási jus [= jog] azonban tíz év múltával, reám mint tulajdonosra, visszaszállván. (Vörösmarty Mihály) [A fejedelemre] a magtalanul elhunyt … minden birtoka visszaszállt. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Visszaszáll vkire: <átok, név> azt éri, arra illik, aki másra mondta. Amit mondott, az visszaszállt rá átkul. Az áruló név visszaszáll reád. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, régies, tréfás) <Pohárköszöntőben> az őt üdvözlő előző felszólalót köszönti, v. válaszol neki, a „szállok az úrnak” kifejezéssel kezdett köszöntést viszonozza. Felugrott Mravucsán, és visszaszállott a poharával Konopkára. (Mikszáth Kálmán)
visszaszállás; visszaszálló; visszaszállott v. visszaszállt.
