villódzik
villódzik tárgyatlan ige -ott, -tak v. -ottak, ..ddzon (..ddzék); -ani v. (választékos) -ni villózik ..zott, ..ztak, ..zzon (..zzék) (csak 3. személyben) (választékos)
<Erősebb fény> rövid időközökben, sűrűn egymás után hol itt, hol ott hirtelen felvillan, majd elenyészik; elaprózva villog. Villódzik a napsugár a hullámokon. Villództak a neonfények. Messze, messze … füstoszlop állt, vérvörös, izzó magja villózva sugárzott fel a szürkülő, borús égre. (Kaffka Margit) Az árboc tetején … kékes fény villódzott. (Karinthy Frigyes) || a. (választékos) <Sima felületű, fénylő tárgy, anyag> ilyen módon visszaverve a fényt, apró, váltakozó villanásokkal fénylik, fel-felragyog. Villódzik a gyémánt a fényben. Villódzik a napsütötte tó tükre.
Igekötős igék: átvillódzik; bevillódzik; belevillódzik; idevillódzik; keresztülvillódzik; kivillódzik; megvillódzik; végigvillódzik.
villódzás; villódzó.
