vigyor
vigyor főnév -t, -ok, -a (hangfestő)
1. (irodalmi nyelvben) Rövid ideig tartó vigyorgás. Gúnyos, keserű, otromba, torz vigyor. Valahányszor nekem vizet hozasz, mindig két poharat tégy a tálcára; mert ha ezt a méregkeverő vigyort látom az arcodon, nem merek addig hozzányúlni, amíg magad nem ittál belőle. (Jókai Mór) Olyan savanyú vigyor tűnt föl arcukon, mintha ecetet ittak volna. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó) Hasadás, nyílás, üreg vmiben, vhol.
