vice
vice [e] főnév vicét, vicéje [e]
1. (elavulóban, kissé bizalmas) Viceházmester. A vice sepri a lépcsőházat. Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. | Még üveges szemmel aludtak a boltok S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék. (Tóth Árpád) Lekapta a kalapját …, üdvözölte a házmestert, a vicét, az újságkihordót. (Gelléri Andor Endre)
2. (elavult) Vkinek a helyettese. Azért küldték ellene a vicét és nem a főbírót, mert még új fűrész, jobban fog. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): vicekáplár; vicekirály.
vicés; vicéskedik.
