vezeték
vezeték [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Szigetelő anyaggal bevont réz- v. alumínium huzal, sodrony, kábel, amely elektromos energia vezetésére, továbbítására alkalmas. → Csupasz vezeték; nagyfeszültségű → szabad vezeték. A falba beépíti a vezetéket.
2. Fémből v. más alkalmas anyagból készült csövek és a hozzájuk tartozó elzáró, mérő és jelző berendezések rendszere, folyékony v. gáznemű anyag vezetésére és elosztására. Föld alatti vezeték. Elzárták a vizet, mert javítják a vezetéket. Csövek, | csövek, kórházi cellám falain, | hideg és meleg vezeték. (Babits Mihály)
3. (műszaki nyelv) <Vmely szerkezetben, szerszámon, gépen> az alkatrészek vmilyen irányú mozgását biztosító pálya. A gyalu, az emelőgép vezetéke.
4. (bonctan) Cső, amely az élő test vmely váladékát szállítja, ill. kivezeti vmely szervből v. a testből, a szervezetből. Az epe, a nyálmirigy vezetéke.
5. Az a tartó szár, kötél, póráz, szíj, amellyel rendsz. a be nem fogott lovat vezetik, ill. egy másik, kocsiba fogott lóhoz, hátaslóhoz v. a kocsi hátuljához hozzákötik. Vezetékre köti a lovat; rövidre fogja, hosszúra hagyja a vezetéket. Egy harmadik lovat is vittek magukkal, egy kis szürke kancát vezetéken. (Mikszáth Kálmán) Összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák között. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Vezetékló. Jó csontú, sovány lovakra ültek; vezetékük is volt szép számmal, megterhelve emberül prédával. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. vezetékcső; vezetékdrót; vezetékellenállás; vezetéképítés; vezetékhuzal; vezetékpányva; vezetékrúd; vezetéksodrony; vezetékszár; vezetékszerelés; vezetékszíj; vezetékterhelés; 2. csővezeték; drótvezeték; földvezeték; gázvezeték; légvezeték; olajvezeték; távíróvezeték; távvezeték; villanyvezeték; vízvezeték.
vezetéki; vezetékű.
