vezeklés
vezeklés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (vallásügy, régies, választékos)
A vezekel igével kifejezett cselekvés; penitencia. Élete hátralevő része már csak vezeklés volt. Bajnokok … Vegyétek e vezeklésnek tanát. (Madách Imre)
vezeklési; vezeklésű.
