vevény
vevény [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (postaügy, hivatalos)
Vminek, kül. postai v. hivatalos küldeménynek feladásáról, ill. átvételéről szóló hivatalos elismervény. Átadási, átvételi, feladási vevény; postai vevény; → térti vevény; (régies) vevény mellett: átvételi elismervénnyel. Aláírja, kitölti a vevényt. Petőfi Sándor honvéd kapitánynak barátilag vevény mellett. Debrecenben. (Arany János) Kezébe akadt egy csomó postai vevény … ötven … hatvan … negyven forintról szóltak. (Mikszáth Kálmán) Számára csak a szégyen maradt s a keserűség. A postai vevények maradtak, melyeket az adósságainak törlesztésére küldött összegekről kapott. (Babits Mihály)
vevényes.
