vetül
vetül [e] tárgyatlan ige -t, -jön (ritka, választékos)
Vmire vetődik (2a, b), jellemző vonásként vonul végig vmin. Árnyéka a falra vetül. [A színész alakításai során] az arcképcsarnok megsokszorozódik, száz és száz mosoly fintor társul hozzá, mely a színpadról vetül felém. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kivetül; odavetül; rávetül.
vetülés.
