vesztőhely
vesztőhely [e-e] főnév (régies, irodalmi nyelvben)
A kivégzés helye. Már épen kivitték a szegény Karnevált, Már épen fegyver közt a vesztőhelyen állt. (Csokonai Vitéz Mihály) Az utolsó felvonásban úton találjuk őt a vesztőhely felé … vezettetve. (Vörösmarty Mihály) Az egész város künn volt a vesztőhelyen. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalmi nyelvben) A kivégzés végrehajtására haszn. akasztófa v. emelvény. Anna … Istennek ajánlotta lelkét abban a hitben, hogy máris a vesztőhelyre viszik és azonnal fölakasztják. (Kosztolányi Dezső) A fejedelmi palota ablakai alatt ácsoltatta meg a vesztőhelyet. (Móricz Zsigmond)
vesztőhelyi.
