veszekedett
veszekedett [e-e-ë-ë] melléknév és határozószó
I. melléknév -en, -ebb [e, e] (rendsz. rosszalló)
1. (népies, bizalmas) Haszontalan, semmirekellő <személy>. Az a veszekedett kölyök megint dohányzott. (Vas Gereben)
2. (népies, bizalmas) Dühös, vad, veszett (2b). Nekem jött a veszekedett bika. A morva pattantyúsok … megrémültek e veszekedett had rohanásától. (Jókai Mór) Minden tanyáról veszekedett ebek futottak elő. (Móricz Zsigmond) || a. Veszett (4). És aztán mi rosszat tesznek? – Hát egész éjjel veszekedettül énekelnek. (Jókai Mór) Annyi az egész tánc, hogy egyszer a jobb, aztán a bal csizma orra megrúgja a másikon átvetve a földet. Keresztbe oda, keresztbe vissza … Micsoda veszekedett frisseség. (Móricz Zsigmond)
3. (népies, bizalmas) Igen nehéz, fáradságos, sok vesződséggel járó <tennivaló, körülmény>; veszett. Veszekedett munka. Hát te meddig vagy a Windsori víg dámákkal? úgy-e baromi veszekedett munka? (Petőfi Sándor) Ha egyéb ellensége nem volna is e lapnak, már az, hogy fele kritika, fele szépirodalom, – veszekedett nehézségeket szül. (Arany János) || a. (bizalmas) Nagy, rendkívüli, szörnyű; veszett. Hogy vagy ebben a veszekedett hidegben? Veszekedett gyorsasággal járta a csárdást. Hogy játszhattok ilyen veszekedett melegben? (Mikszáth Kálmán)
4. (bizalmas, túlzó) Nagy bosszúságot okozó; átkozott, veszett. Veszekedett história; veszekedett egy ügy. Veszekedettül csíp ez a paprika!
5. (ritka, népies, túlzó) Hibás, romlott; nagyon rossz. Hajh, micsoda veszekedett magyar nyelve van ennek a könyvnek. (Eötvös Károly)
6. (bizalmas) Megveszekedett (2). Egy veszekedett fillérem sincs. Egy veszekedett krajcárt sem találtam zsebemben. (Gárdonyi Géza)
7. (népies, bizalmas) <Szitokszó erősítéseként, néha a szitokszó elhallgatásával:> Veszekedett fene; veszekedett fenét! Meghalok? – Meg a veszekedett – majd mit mondok. (Tolnai Lajos)
II. határozószó (fokozó szóként melléknév, határozatlan tőszámnév, határozószó előtt) (bizalmas) Nagyon, erősen, szörnyen; veszett. Veszekedett meleg idő; veszekedett hideg szél; veszekedett nagy, sok. Először bízott önmagában, azután a földben, hogy hátha az hozna valami veszekedett nagy termést. (Mikszáth Kálmán)
