versengés
versengés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A verseng igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy vki verseng (vkivel) vmiért; verseny(zés). Értelmetlen, heves, nemes, oktalan versengés; versengés az elsőségért, a hatalomért, vkinek a kegyeiért; a hatalmak, a pártok versengése. Véget vet a versengésnek. Abbahagyják a versengést. Nem is vala köztük komolyabb versengés, Mígnem a két ifju azt az időt érte, Mikor mindenik szív a magáét kérte. (Arany János) A derültséggel megszaggatott versengésbe belevegyül egy-egy ásítás is. (Mikszáth Kálmán) S kik voltak jelen a táncvigalomban. Jelen volt az alsó- és felsőkör. Versengés csak abból állott, hogy ki öltözik magyarosabban. (Móricz Zsigmond)
versengési.
