verődik
verődik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
1. <Vmely szilárd v. nagy tömegű folyékony test> mozgásában ismételten szilárd testet érintve maga is kisebb-nagyobb taszítást szenved. A habok a sziklához verődnek. A szélben az ágak az ablakhoz verődnek. A szigethez verődik A szomszéd tenger habzása. (Csokonai Vitéz Mihály) A malacok, disznók visítva, röfögve loholnak. Himbálódzik, a hasukra verődik a nőstények emlője. (Nagy Lajos) || a. Ismételten ütődik vmihez. A tenyerek tapsra verődnek. A térdeik egymáshoz verődtek a rázós szekéren.
2. <Fény, fénysugár> vmely sima felülettől visszaverve nyalábban esik vmire. A lámpafény az asztalra verődik.
3. <Ételnemű, anyag> veréssel vmivé összeáll, használható lesz. Jól, rosszul verődik a tejfel, a tojás. Keservesen verődik a fánk tésztája.
4. <Sok egyed (ember, állat)> önkéntelenül csapatba, sorba, tömegbe tömörül. A vízi madár kevésbé verődik látható nagy seregekbe. (Babits Mihály) A környék népe csoportba verődve hallgatta a nagy fák alatt a csengő színházi muzsikát. (Krúdy Gyula) || a. (régies) Erőlködve jut vhova, vergődik (2). Megszédűl a hős, de hamar … helyre verődik. (Vörösmarty Mihály) || b. (népies) Hajtva, verve jut vhova. Delelőre verődött minden gulya. (Vas Gereben) || c. (régies) Vmitől szenved, vmivel tusakodik, viaskodik; vmivel vergődik (3a). A költő … ön keblében [hordozza] … nehéz terhét, mellyel megindúlva verődni fog. (Eötvös József)
5. (ritka, irodalmi nyelvben) Ráncokba verődik: ráncokba vonódik, ráncos, redős lesz. Ráncokba verődött a hadnagy homloka. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átverődik; beverődik; beleverődik; egybeverődik; elverődik; előreverődik; felverődik; hozzáverődik; kiverődik; leverődik; megverődik; melléverődik; nekiverődik; összeverődik; ráverődik; visszaverődik.
verődés; verődő; verődött.
