véreb
véreb [r-e] főnév
1. A megsebzett vad követésére idomított vadászkutya, amely az elhullatott vér nyomán elvezeti a vadászt a megsebzett vadhoz. Elengedték a vérebeket. Brúnónak a vérebet hívták. Zömök, vöröses szőrű kutya volt; a pofája barnás, a szája széle szinte fekete. (Bársony István) || a. Rendőri szolgálatra, nyomozásra, emberek üldözésére betanított, idomított vadászkutya. A megfelelően idomított angol bulldogot a nyomozók vérebnek használják. Ha a vérebekkel találkozol, kiáltsd neveiket … tartsd feléjök a fáklyát, akkor nem bántanak. (Jókai Mór)
2. Általában erős, nagy testű harapós kutya. A vérebek, a feluszított szelindekek, szeges örveikkel keresztül-kasul nyargaltak a csorda között. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Zsarnoki hatalom szolgálatába szegődött és a zsarnokság ellenségeinek a megfékezésére felhasznált kegyetlen, vérengző ember. Hitler vérebei sok ártatlan embert halálra kínoztak. Ez a véreb nem csupán megbízást teljesít, hanem egyszersmind fanatizmusának a szenvedélyét elégíti ki. (Ambrus Zoltán) Utólszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebet nyakunkba. (Ady Endre)
vérebes.
