végpont
végpont főnév
1. Az a pont, amelyben vmely vonal, távolság végződik. Az út, a vasút végpontja; a távolság két végpontja.
2. (átvitt értelemben) <Fizikai v. szellemi mozgásban, haladásban> az a cél, célpont, amely felé vki v. vmi halad, törekszik. A kutatóút, az utazás végpontja. Csaknem minden … kettős komédiát játszik. S ezt a nézők előtt egész a végpontig eltitkolni akarni, úgy véljük, rossz fogás. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Fejlődésben, folyamatban, cselekményben> az utolsó, befejező mozzanat, vég. Keressünk … tájékozást történetünk végpontjaihoz. (Kemény Zsigmond) E vád, e gonosz per kimenetele csak mint egy sötét végpont látszott előtte. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, elavult) Utolsó pillanat.
4. (átvitt értelemben, régies) Legvégső fok, mérték. Végpontra szállt a türelem! (Petőfi Sándor) A növendék korán megindul alulról a magaslat felé, – tanítója vezeti, tolja és kényszeríti, hogy fölérjen a végpontig. (Vas Gereben)
5. (régies) Vmely terület legszélső része, kül. az ország határai körüli terület. Védendi a színművészet gyenge csemetéjét, s nem engedi, hogy a hazának végpontján … ideje-korán elhervadjon. (Vas Gereben) Ocskay … ott volt napjára a végponton, ahová a fővezér elküldte. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, régies) Szélsőség, véglet. Semmi sem hasonlít annyira egymáshoz, mint éppen a társaságnak e két végpontja. (Eötvös József)
végpontú.
