végképpen
végképpen [e] határozószó végképp (kissé választékos)
1. A későbbi változás v. változtatás (lehetőségének) kizárásával, végleg, véglegesen. Végképpen visszavonult a közélettől. Végképpen szakított korábbi életmódjával. Fordult a sor, megfordult végképen. (Petőfi Sándor) S egyszer majd végkép elfelejtem állad, S hogy ujjaim közt fogtam … (Tóth Árpád)
2. <Fokozásként, vmely erősbödő v. gyengülő folyamat, kialakulatlan állapot végét jelentő legnagyobb fok kifejezésére:> végleg (3, 5). Ezt a ruhát már végképpen elhordtam. Cornelius mester, a városi karmester … végképpen összezilálta hosszú fürteit. (Krúdy Gyula) Ez a kudarc végképp elkeserített. (Babits Mihály) Ez a rongyos bérlő itt férjhez adta a lányát, s elmentünk a lakodalmára. Ott hűlt meg végképpen. (Móricz Zsigmond)
3. <Tagadó értelmű kifejezés mellett, a tagadás erősítésére:> egyáltalán (3), egyáltalában (3). Végképpen nem tudom, hogy mit csináljak. Ezt már végképpen nem bírom ki.
4. (ritka) <Rosszalló értelmű szó, kifejezés előtt:> a lehető legnagyobb mértékben; teljesen. Ez végképpen rossz.
végképpi v. végképpeni.
