végbemegy
végbemegy tárgyatlan ige
<Esemény, folyamat> teljesedésbe megy; (meg)történik. Az esküvő a legközelebbi rokonok részvételével ment végbe. Ha a tejet állni hagyjuk, anyagában változás megy végbe. Másnap hogy mene a nagy temetés végbe, Nem volna leírni se hossza, se vége. (Arany János) Csoda megy itt végbe, Szerelmes a bolond a saját nejébe. (Mikszáth Kálmán)
végbemenés; végbemenetel; végbemenő; végbement.
