védő
védő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -leg [e] Olyan <személy, tárgy, elv>, aki v. amely véd (1–6) vkit, vmit: Az állampolgárok jogait védő alkotmány; a gyermekét védő anya; a békét védő hazafiak; a kapuját védő kapus; a hazájukat védő katonák; hófúvás, szél ellen védő palánk; az álláspontját védő tudós; a vádlottat ügyesen védő ügyvéd; a magát védő vádlott. Védőn tartotta feje fölé karját. Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel… (Kölcsey Ferenc)
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, katona, aki vmit, főként vmely területet, helyet (fegyveresen) véd. A határ, a város védői. Oda néz mindenki, fegyverhez is kapnak, Azt híve, hogy a vár védői kicsaptak. (Arany János) || a. Az, aki vmely álláspontot, érdeket, értéket, rendet véd(elmez). A béke harcos védője; a maga érdekeinek védője. A gyengék védőjüket látták benne.
2. (jogtudomány) Védőügyvéd. → Hivatalból kirendelt védő. Védője nem menthette meg a súlyos ítélettől. A múlt századokban nem volt védő. A vádlottak rendszeres védelméről nem gondoskodott se az állam, se a társadalom. (Eötvös Károly) Tisztelettel semmisségi okot jelentek be – szólt a védő. (Kosztolányi Dezső) Védőmmel álltam s beszélt köröttem | néhány barát. (Radnóti Miklós)
3. (főként többes számban) (ritka, sport) <Csapatjátékban> a védelem (5) tagja; védőjátékos. A védők erélyesen szerelték a támadást. A védők sokat hibáztak a mérkőzésen.
4. (ritka) Vmely káros hatástól védő tárgy, eszköz. Úgy történt a baj, hogy ez a védő éppen nem volt a szememen.
Szóösszetétel(ek): 1. védőálarc; védőanyag; védőárok; védőburkolat; védőcsapat; védőeszköz; védőfal; védőgyűrű; védőháború; védőhad; védőharc; védőintézet; védőjátékos; védőkorlát; védőkörzet; védőlemez; védősánc; védőszellem; védőszerkezet; védőszövet; védőtáplálék; 2. ajtóvédő; állatvédő; bokavédő; ceruzavédő; fajvédő; falvédő; fülvédő; honvédő; jogvédő; karvédő; könyökvédő; lábszárvédő; nyelvvédő; szélvédő; szemvédő; térdvédő.
védői.
