véd [2]
véd [2] főnév -et, -je (-e) [ë, e, e] (elavult, költői)
1. Az a személy, aki vkit, vmit (meg)véd; védő. S mit nyerének? | Öt szónokot, kit ők választanak Pór bölcseségök védeűl. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Leghatalmasabb védeid, e két fiú velem jövend. (Szigligeti Ede)
2. Vmit, vkit véd(elmez)ő eszköz, tárgy, dolog; védelem. Bőr paizsát védűl tartá, és vagdala karddal. (Vörösmarty Mihály)
3. Védelem (3). Én hatalmas szárnyaid véde alá húzódtam. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. védeszköz; védintézkedés; védirat; védistennő; védnemtő; 2. elővéd; hátvéd; honvéd; mellvéd; utóvéd; ügyvéd; vállvéd.
