vastag
vastag melléknév és főnév
I. melléknév -on, -abb
1. Olyan <hasáb- v. hengerszerű tárgy, test(rész)>, amelynek viszonylag nagy az átmérője. Vastag ág, ajak, boka, bot, derék, fej, gerenda, gyökér, kötél, láb; vastag nyak ←; vastag rúd, ujj, viaszgyertya; vastag törzsű fa; vastag derekú leány; vastag nyakú palack; (átvitt értelemben, bizalmas, kissé tréfás) a dolognak v. vmely dolognak a vastagabb(ik) vége: a nehezebbik fele v. része. Vastagra fonja a fonalat. Megköték a bikát vastag gerendához. (Arany János) Most már lássunk a dolog vastagabb végéhez … (Mikszáth Kálmán) Vastag ujjaival szórakozottan dobolt az asztalterítőn. (Krúdy Gyula) || a. (kissé tréfás) Széles, vaskos, kövér <személy>. Kis, vastag asszony; nagy, vastag ember; vastag gyerek; vastagra hízott. Egy kerek képű vastag asszony ballagott a kapu felől. (Gárdonyi Géza) Könyökével oldalba bökte vastag feleségét. (Kosztolányi Dezső) || b. (népies) Terhes, várandós <nő>. Akkor voltál vastag evvel a pulyával. || c. Széles vonalú <betű, számjegy>. Vastagon fog, ír a toll, az ecset; vastagon fog a → ceruzája. A nyomdász ezt a szót vastag betűvel szedte. Látom a tollam hegyét, amint vékonyan s vastagon kirajzolja a mérleg tételeit. (Gelléri Andor Endre)
2. Olyan <lapos tárgy, réteg>, amelyen a két párhuzamos lapos felületnek egymástól való távolsága a szokottnál, a vártnál v. egy más hasonló tárgyénál nagyobb. Vastag bőr, cipőtalp, deszka, fal, héj, könyv, lemez, papír, réteg, szőnyeg, szövet, vászon; vastag falú kerítés; vastag az → erszénye; vastagon ken be vmit vmivel; vastagon betakar vmit. Vastagon van rajta a festék, a por, a vakolat, a zsírréteg. Toldi ment az úton, csak másod magával, Be levén födözve nagy vastag ruhával. (Arany János) Édesnagyanyám szakadatlanul olvasott, vastag könyveket. (Móricz Zsigmond) A város peremén … puha | szárnyakon száll a korom s lerakódik, mint a guanó, | keményen, vastagon. (József Attila)
3. Átmérőjét tekintve meghatározott méretű. Két centiméter vastag; → ujjnyi vastag(on). Öt centiméter vastag a jég. Ujjnyi vastag penész van a lekváron.
4. Sűrű <anyag, kül. folyadék, gáz>. Vastag füst, köd; vastag leves, mártás, rántás. Vastag a levegő a füsttől. Vastagon ömlik a gőz a gépből. Derékig sárosan, csurom vízzé izzadva a vastag iszappal való küzdelemtől, nem törődünk a világon semmivel sem. (Bársony István) Elfogta a honvágy, a jó vastag főzelékek, a főtt tészták után. (Kosztolányi Dezső) || a. Sűrű növésű <haj, hajzat>. A vastag tömött fekete hajat egypár kézsimítással felborzolta. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <sötétség, éjszaka>, amelyet semmi derengő fény nem mérsékel; áthatolhatatlan. Meg fojt e sűrü vastag éj! (Petőfi Sándor) A föld alatti űr vastag setétsége lassankint kezde engedni a betörő világnak. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Mély, öblös, dörmögő <hang>. Vastag hangon beszél. Kont a bajuszán egyet ránt, Megereszti vastag hangját. (Petőfi Sándor) Különféle hangokat hallat a szerszám. Hol vékonyat, hol vastagot. (Gárdonyi Géza) Bulgáriából vastag, vad ágyúszó gurul. (Radnóti Miklós)
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Durván sértő, nyers, goromba <megnyilatkozás, magatartás>. Vastag célzás, tréfa; jó vastagon megmondja neki. [A rágalommal] nagyon is vastagon rukkoltál ki. (Szigligeti Ede) Hogy Iván herceg visszajöjjön, az szerénytelenségnek egy kicsit mégis vastag. (Mikszáth Kálmán) Szúrós parasztos gúnyban volt része, de ő vastagon adta vissza. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben, régies) Vastag a feje v. vastag feje van: vki nehéz felfogású, buta. Oh be vastag a te fejed, öreg, hogy még sem értesz! (Jókai Mór) Nekem nagyom buta, vastag fejem van. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Érzéketlen. Vastag bőre ← van. Vastag füleknek szólok és azért Jó vastagon. (Vörösmarty Mihály) Ne hidd, hogy … érzékeny vagyok a kritikában … Az én bőröm e tekintetben vastag. (Madách Imre)
8. (átvitt értelemben, rosszalló) Szembetűnően, feltűnően nagyfokú; vaskos. Vastag hazugság, hiba, tévedés, tudatlanság. [A tüzet] nem bírta eloltani sem a szűkkeblűség …, sem a vastag tudatlanság. (Vas Gereben)
II. főnév -ot, -ja v. (ritka) -a
1. Vastag vonal. Vastagot fog a tolla.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Durva, goromba, illetlen <beszéd, szó>. Vastagot v. vastagokat mond.
3. (csak 3. sz. birtokos személyraggal) Vminek a vastag (1–2) v. vastagabb része, ill. vmiből a vastagabb darabok. A bot vastagja. A vastagját válogatja. || a. (átvitt értelemben, ritka) (csak 3. sz. birtokos személyraggal) Vminek a nehezebbik része. A dolog vastagja most következik.
4. (átvitt értelemben, népies) (csak 3. sz. birtokos személyraggal) Vmely beszéd durvább része, ill. ilyen fajtája. Az elméskedést egész a vastagáig vitte. (Vas Gereben) Eddig csak tréfa. Jön a vastagabbja. (Jókai Mór)
vastagocska.
