vaskó
vaskó főnév -t, -ja (népies)
Rossz, életlen, esetleg nyeletlen kés, éles vas- v. késdarab, amelyet falun rendsz. lábbelinek sártól való letisztítására használnak. Ím vasat a fűben végtére talála, Mint hadi szerszámnak érc hegye, kiállva. | Ott hagyja először, térül egyet, fordul, (Fölvenni szegénység jele vaskót porbul). (Arany János) Peng harmadszor a kard, elszakad középen, Csonka vaskó marad gazdája kezében. (Arany János) || a. (tréfás) Kard. Én sárban nem maradok, inkább kirántom a vaskót. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
Szólás(ok): elejti a vaskót: elkésik az ebédről v. a vacsoráról, és nem kap enni.
