vaskezű
vaskezű [e] melléknév, (a 2. és 3. jelentésben:) -bb
1. (ritka) Olyan <személy>, akinek hiányzó kezét v. karját vasból készült műkéz pótolja. A vaskezű Berlichingeni Götz. Ez az a parasztok élére állt vaskezű nemes: ízről ízre ugyanaz! (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Nagyon erős kezű, kemény kézszorítású <személy, főként férfi>. Vaskezű ember.
3. (átvitt értelemben) Ellenmondást nem tűrő, kérlelhetetlenül erélyes v. szigorú. Vaskezű miniszter. Gróf Ráday Gedeon, a vaskezű királyi biztos, sok pompás betyártörténetet hoz Szegedről… (Mikszáth Kálmán)
vaskezűség.
