varázsol
varázsol ige -t, -jon
1. tárgyas Vkit, vmit vmivé v. vhová varázsol: <a mesében:> varázserővel vmivé változtat, vhová juttat. A boszorkány a királyfit békává varázsolta. A szegény fiút egy szempillantás alatt Tündérországba varázsolta. || a. (ritka) <Bűvész> varázslathoz hasonló, meglepően ügyes mozdulattal eldug, ill. úgy dug el vhová vmit, hogy a szemlélő azt higgye: eltüntette. S mint elegyes kártyát csuda szemfényvesztő Más rendbe varázsol… | Etele azonkép hadai forgását Keze intésével intézi varázsát. (Arany János)
2. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Bámulatos, csodálatra méltó, esetleg szinte csodásnak látszó eredménnyel létrehoz, csinál, alkot vmit, átváltoztat vmivé. A homokdombokra gyümölcsöst varázsol. Paradicsommá varázsolja az otthont. Az asszony hamarosan új ruhát varázsolt a használt öltönyből. Egykor lugost varázsolál nekem A sivatagba. (Madách Imre) Boldogsággá varázslom a keservet. (Reviczky Gyula)
3. tárgyatlan (néprajz, régies) Varázslatot űz. || a. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Varázslatos hatása van; bámulatot, csodálatot kelt. Sugár gyanánt lejt a menyasszony, Hódít, varázsol kelleme. (Arany János) || b. tárgyas (ritka) Varázsol vkit: varázslatos hatással van vkire, elbűvöl vkit. Volt egy bűvös ige, ami mind a kettőjüket egyformán varázsolta: házasok vagyunk. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átvarázsol; belevarázsol; elvarázsol; elővarázsol; idevarázsol; odavarázsol; visszavarázsol.
varázsolható; varázsolt; varázsoltat.
