varázserő
varázserő [zs-e] főnév
1. <Mesében, babonában:> vkiben, vmiben lakozó, csodatevő, csodás cselekedetekre, hatásokra képesítő, természetfölöttinek képzelt erő. A boszorkány elvesztette varázserejét. Abban állapodott meg a közvélemény, hogy a dudában van a csodatevő varázserő. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Titokzatosan ható, megmagyarázhatatlannak látszó erő. Én is költő leszek! | Varázserővel szívemet E vágy szállotta meg. (Petőfi Sándor)
2. (irodalmi nyelvben) <Emberben, emberi megnyilvánulásban> az embert magával ragadó, ellenállhatatlanul ható, különös, megmagyarázhatatlan erő, varázs. Mennyi varázserő van a játékában! Hangjában van a varázsereje. Elvesztette a varázserejét.
varázserejű.
