vánszorog
vánszorog tárgyatlan ige ..rgok, ..rgott, -jon
<Ember, állat> lassan, testét csak nehézkesen; nagy fáradsággal vonszolva, erőtlenül, alig mozogva halad, jár. Nagyon beteg, már alig vánszorog. Egy tisztes agg fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog. (Arany János) A halálosan megsebzett állat … tovább vánszorog, vonszolja a testét. (Gárdonyi Géza) A lábai … olyan gyatrák, hogy nem is megy velük, hanem csak vánszorog. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely vállalkozás, feltűnően lassan halad, jut előre. A munkája alig vánszorog.
Igekötős igék: átvánszorog; bevánszorog; elvánszorog; felvánszorog; hazavánszorog; levánszorog; végigvánszorog; visszavánszorog.
vánszorgás; vánszorgó; vánszorgott.
