vándornép
vándornép főnév
1. (történettudomány) Rendsz. állattenyésztéssel foglalkozó, állandó lakóhely nélküli nomád nép v. néptörzs. A honfoglaló magyarok vándornép voltak. Kezd kibontakozni a hegyszorosokból maga a vándornép zöme … (Jókai Mór) A vándornépeknél régi szokás, hogy a pártában maradt lányokat, özvegy asszonyokat a család férfitagjai vígasztalják. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan emberek csoportja, akiket kenyérkereső foglalkozásuk vándorló életre kényszerít. Az ablakosok, üstfoltozók vándornépe; a sommás munkások vándornépe. Némely ember … vitába eredt, hogy ez a vándornép [= a vándorszínészek] … több becsületet érdemel. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, bizalmas v. választékos) Egy lakóhelyen sokáig maradni nem bíró, nyugtalan természetű, költözködni szerető személyek kisebb csoportja. A szomszédba helyét állandóan változtató vándornép költözött.
vándornépi; vándornépség.
