vándorlás
vándorlás főnév -t, -ok, -a
Általában a vándorol igével kifejezett cselekvés, mozgás, helyváltoztatás; az a tény, hogy vki, vmi vándorol.
1. Egy v. rendsz. több személynek, csoportnak, tömegnek egyik helyről a másikra való utazása, költözködése, távozása. Az országúton, úttalan utakon való vándorlás; hosszú, napokig tartó vándorlás; a világban való vándorlás; a középkori diákok vándorlása; a háború után hazatérő hadifoglyok vándorlása; a falusi tömegek vándorlása a városokba. A munkaerők vándorlásának a kapitalizmusban többnyire a jobb megélhetés keresése az alapvető oka, a szocializmusban pedig elsősorban az ipar fejlődése, a gépesítés. Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam vándorlásaimnál. (Petőfi Sándor) Csak egy kis fantázia kell hozzá, hogy az ember elgondolja …, a hosszú éjjeleket a szerep fölött s küzdelmeket és szenvedéseket, vándorlásokat. (Krúdy Gyula) || a. (régies) <A céhek korában> iparos, kézműves legénynek vándorló utazása gyakorlatszerzés végett. Csak a magamfajta mesterlegényekről szólok. Kik évek során hosszas vándorlásukban sok országot bejártak. (Táncsics Mihály)
2. (állattan, tudományos) Bizonyos állatoknak, főleg madaraknak évszakonkénti költözése életük fenntartására kedvezőbb vidékre. Halak, madarak, patkányok vándorlása. || a. (növénytan, tudományos) Némely növénynek, növényfajtának emberi közvetítéssel v. vmely állat, szél, víz segítségével egyik helyről v. egyik földrészről a másikra való eljutása. A burgonya, a dohány, a kukorica, a virágok vándorlása.
3. (átvitt értelemben, vallásügy, választékos) Földi vándorlás: emberi élet. Földi vándorlását befejezte.
Szóösszetétel(ek): lélekvándorlás; munkaerő-vándorlás; népvándorlás.
vándorlási.
