vándorénekes
vándorénekes [r-é] főnév
1. (történettudomány, irodalomtudomány) <Főleg a középkorban> vándorolgató költő és muzsikus, aki rendsz. a saját verseit hangszeren kísérve, énekelve adta elő. A hegedősök, igricek vándorénekesek voltak.
2. (régies) <Főleg városokban> házról házra járó, népszerű dalokat rendsz. hangszerrel előadó énekes. A halászcsárdában egy vándorénekes mulattatta a kompra várakozó népet. (Babits Mihály)
vándorénekesség.
